UX Népszámlálás 2022

Bevezető

A kutatáshoz az adatokat egy online űrlapon keresztül vettük fel, ami 2022. április 12. és május 11. között fogadta a kitöltéseket. Az űrlap magyar és angol nyelven volt elérhető, a két nyelven összesen 360-an járultak hozzá az eredményekhez.

A kutatás célja a magyarországi UX és a hozzá szorosan kötődő szakmai területek, illetve azok szakembereinek a felmérése. Ennek megfelelően kizártuk az eredmények feldolgozásából azokat a válaszadókat, akik külföldön élnek és dolgoznak. Benne hagytuk viszont a Magyarországról külföldi munkáltatónak vagy ügyfeleknek dolgozókat, mivel ők a hazai szakmai életnek mindenképpen a résztvevői, illetve foglalkoztatási szempontból az őket alkalmazó cégek közvetlen munkáltatói versenytársai a magyar vállalatoknak.

Így végül összesen 345 válaszadó eredményeit vettük figyelembe. A pontos válaszadói számot minden kérdésnél feltüntetjük, mert a kérdések nagy része nem volt kötelezően kitöltendő, így az összes kitöltő kérdésenként változó volt.

Demográfia, végzettség

Lakóhely

A lakóhelyet ezúttal kétféle megközelítésből vizsgáltuk egyszerre: hol él valaki és “hova” dolgozik. A kérdés megfogalmazása miatt utóbbi (vagyis, hogy magyar vagy külföldi munkáltatója van-e) kapott elsődleges hangsúlyt, majd a hazai piacra dolgozók között látjuk a Budapest-vidék megoszlást lakhely szerint.

Azt nem tudjuk, hogy a számok mennyire tükrözik a távmunka hétköznapibbá válását, de az mindenképp erősnek tűnik, hogy minden kilencedik magyar UX-es külföldről kapja a fizetését.

Érdekes lehet ennek a makrogazdasági vonatkozása: egyrészről a szakma 11%-a nem magyar munkáltatókat erősít a tehetségével, ugyanakkor vélhetőleg egy erősebb nemzetközi fizetést hoznak a magyar piacra és költenek el itthon. (A fizetési szintre még visszatérünk később.)

Ha kivesszük a képből a külföldre dolgozókat, akkor látjuk a hazai foglalkoztatottak lakhely szerinti megoszlását: a szakmabeliek még mindig sokkal többen élnek Budapesten, mint vidéken. A korábbi adatokkal összevetve elmondhatnánk, hogy a vidék aránya szépen erősödik (több mint duplázta jelentőségét a fővároshoz képest), de ennek lehet olyan oka is, hogy a budapesti szakemberek lépték meg többen a külföldi cégnek dolgozást, vagy hogy a távmunkának köszönhetően többen választják a vidéki életet.

Összességében az viszont biztosan igaz, hogy amikor a magyar cégek magyar UX-es munkaerőt keresnek, akkor egyre kevésbé érdemes kizárólag a fővárosra koncentrálni, a vidéken élőknek pedig több esélye van a szakmában elhelyezkedni.

Életkor

A szakma jelentős többsége valahol 25-40 éves kor között van, az archetipikus UX-es profilra ráírhatnánk egy 32 éves életkort. A korábbi adatokhoz viszonyítva viszont elmondható, hogy “öregszik” a szakma: míg a 35 évig tartó szegmens aránya csökkent, addig a 36 év vagy annál idősebb rész erősödött.

Az abszolút számokat tekintve azért nem mondanánk, hogy bármi gond lenne, hiszen az eddig is népes fiatal mezőny majdnem megduplázódott, úgyhogy bőven van utánpótlás. Az azonban továbbra is látszik, hogy a UX nem egy tipikus korai pályakezdő szakma, vagyis 25 év alatt kevés képviselője van. Ez lehet például azért, mert a pályára lépéshez hosszabb út vezet, aminek a gyökere kereshető az oktatásban de akár a szakma általános népszerűségében (vagyis hogy éppen annak hiányában).

Jó lenne a következő években egy erősödő trendet látni a 30 év alattiak és azon belül is a 25 év alattiak megérkezésében, ami azt jelenthetné, hogy már közvetlenül az egyetem után is többen akarják és tudják is ezt választani hivatásul.

Nemi identitás

Ez alkalommal kérdeztük először a nemi identitást a felmérésben. Ennek fő oka az volt, hogy kíváncsiak voltunk a szakmában való reprezentációs arányokra, illetve az egyéb tényezőkkel való korrelációra, mint például a fizetés vagy az adott életkorban elért karrier szint.

A szakmában szinte kiegyenlített a férfi-női arány, bár a férfiak kicsit többen vannak jelen. Egyébként a teljes magyarországi lakosságban több a nő mint a férfi (2011-ben 53% vs 47%, KSH), az itt erős 25-40 közötti életkorú sávban viszont a férfiak vannak egy kicsit többen (2011-ben 51% vs 49%, KSH). Összességében elmondhatjuk, hogy a nők egy kicsit alulreprezentáltak.

Végzettség

Továbbra is igaz, hogy a UX-es területen dolgozók jellemzően magasan iskolázott szakemberek: a UX-esek csaknem 85%-a rendelkezik diplomával vagy annál magasabb képzési fokozattal. Ez még erősebb részvételt mutat a felsőoktatásban részesültek irányába mint a 2017-es felmérésünk.

A UX-esek hátterében álló felsőoktatási szakmákat nézve nem meglepő módon a design terület vezet, a válaszadók több mint negyede vett részt ilyen képzésben. Ezt követik sorban a közgazdász, műszaki és pszichológia szakok.

Nem tesszük a mostani arányok mellé az öt évvel ezelőttieket, mert folytonosságról az adatfelvétel és a kiértékelés módja miatt nem lenne értelme beszélni, de azt elmondhatjuk, hogy a korábban látott magas arányú közgazdász és informatikai háttér most nem tűnik ki. Itt gondolhatunk arra is, hogy míg öt évvel ezelőtt a UX-es szakképzés hiányos volt a magyar felsőoktatási palettán, addig ma már egyre több intézményben érhető el valamilyen formában Magyarországon.

Ami még érdekesség, hogy a diplomások 5%-a jelezte, hogy több mint egy szakmában van felsőfokú végzettsége, ami csak tovább erősíti azt az elképzelést, hogy a UX-esek szeretnek tanulni és egy meglehetősen erősen képzett szakmai közegről van szó.

Szakmai pálya, karrier

Tapasztalat és szenioritás

A kutatás során részletesen vizsgáltuk a válaszadók UX-es “profilját”: orientáció és szerep a UX-en belül, években kifejezett tapasztalat, titulus, tevékenységek, illetve ezek kapcsolata. Szenioritási szintek szempontjából klasszikus haranggörbét mutat a válaszadók megoszlása, a legtöbben a medior és senior kategóriába esnek.

Bár a korábbi, 2017-es felmérésben kicsit más kategóriák szerepeltek, az adatokat összehasonlítva azért az látható, hogy mind a junior, mind a medior réteg aránya csökkent, a senior, illetve vezetői réteg pedig nőtt. Különösen érdekes a junior szint visszaesése a korábbi 23,18%-ról 14,49%-ra. Ez vélhetően azt jelenti, hogy bár sokan az utóbbi pár évben helyezkedtek el a szakmában, a junior előtagot ennél jóval kevesebben használják, illetve viszonylag gyorsan “kikerülnek” ebből a kategóriából.

Ezt alátámasztani látszik az években kifejezett tapasztalat, amely szerint a válaszadók 40%-a kevesebb, mint 4 éve foglalkozik UX-szel; továbbra is sok tehát az új belépő. Ugyanakkor jól látszik a szakma szeniorodása is: a legalább 7 év tapasztalattal rendelkező válaszadók aránya megduplázódott a 2017-es felmérés óta, a válaszadók átlagtapasztalata pedig 4 évről 5,5 évre nőtt.

Érdemes megvizsgálni, hogy az egyes szintekhez hány év tapasztalat tartozik:

• Akik magukat a junior szinthez sorolták átlagosan 1,17 év tapasztalattal bírnak (a válaszok 0 és 4 év között oszlanak meg). Ez alapján feltételezhető, hogy a junior szint valóban csak az abszolút kezdőket írja le, és 1-2 évvel a szakmában való elhelyezkedés után sokan már inkább mediornak vallják magukat.
• A medior szinthez átlagosan 3,42 év tapasztalat tartozik. Itt már nagyobb a szórás, több válaszadó már 1 év tapasztalattal ide sorolta magát, de voltak medior válaszadók 9 év tapasztalattal is.
• A senior szinthez átlagosan 6,87 év tapasztalat tartozik, és itt már kifejezetten széles a spektrum, a válaszok 2 és 20 év között mozognak.

Munkakör és titulus

A válaszadók többsége alkalmazotti státuszban, főállású UX-esként végzi a munkáját, ami egy komoly változás a 2017-es eredményekhez képest, amikor még majdnem ugyanannyian voltak azok, akik a UX mellett más feladatokat is elláttak. A szabadúszók aránya viszonylag kicsi a válaszadók között, ez egyébként megegyezik a legutóbbi kutatás eredményével.

Szerepük szerint a legtöbben Design területen (UX/UI/Product) dolgoznak, őket messze lemaradva követik a UX Researcher és UX Stratéga szerepűek.

A konkrét titulusok már ennél jóval nagyobb változatosságot mutatnak. Még a különböző írásmódokat (pl. UX Designer és User Experience Designer) összevonva is több mint száz különböző pozíciót neveztek meg, igaz, ebből tíz legnépszerűbb titulus lefedi a válaszadók felét:

1. Product Designer
2. UX Designer
3. UX Researcher
4. UX/UI Designer
5. Senior UX Designer
6. Senior Product Designer
7. Design Lead
8. Product Strategist
9. Senior Experience Designer
10. Lead UX Designer

Ha a titulusokból leszedjük a szakmai szintre (junior, senior) és szerepre (lead, manager) utaló tagokat, látszik, hogy a válaszadók több mint fele a következő négy terület valamelyikébe sorolta bele magát:

A főbb kulcsszavak előfordulását vizsgálva szintén a UX és Product Design kifejezések dominálnak. A Product Designer titulus 2017 óta sokkal elterjedett lett, a Product Designer és UX Designer munkakör különbségeire pedig a kutatás többi részénél még ki fogunk térni. Ami még ennél is látványosabb, az a kutatással foglalkozó válaszadók számának növekedése. Ez utóbbinál érdemes a százalékok mellett a konkrét számot is megemlíteni: míg a legutóbbi kutatásnál mindössze 5 kutatással foglalkozó válaszadónk volt, idén már 41.

És ha már Research: a szakmai szinteket vizsgálva jól látszik, hogy a kutatóknál a legmagasabb a juniorok aránya (26% a kutatókon belül, míg az összes válaszadó között az összes junior aránya 15%), így feltehetően ez az a terület, ahol a legnagyobb számban helyezkedtek el pályakezdők vagy pályaváltók az utóbbi években.

Nemi identitás és karrier kapcsolata

A szakma szintek kapcsán megvizsgáltuk a nemek megoszlását azokban a kategóriákban, ahol legalább 25 válaszadónk volt. A nemek szerinti elemzéseknél a női és férfi válaszadókat vizsgáltuk; a nem-bináris válaszadók alacsony száma miatt róluk külön elemzést nem tudtunk végezni.

A kifejezetten designnal foglalkozók körében az összes válaszadóhoz képest valamennyivel többen vannak a férfiak (55%), míg a kutatás sokkal jellemzőbb a női válaszadókra (70%). Ebből a szempontból a stratégia és tanácsadás a legkiegyensúlyozottabb terület, itt pontosan 50-50% volt a férfi és női válaszadók aránya.

Nagy különbség látszik viszont a szakmai szintek megoszlásában: a nők jelentősen többen vannak junior pozícióban, míg vezetői szinten a férfiak azok, akik erőteljesen felülreprezentáltak. Hozzá kell tenni, hogy az években kifejezett tapasztalat hasonló megoszlást mutat (a női válaszadók átlagos tapasztalata 3,9 év a férfiak 6,7 évével szemben), ami valamennyire magyarázhatja ezeket a különbségeket.

A tapasztalatot sávosan vizsgálva is az látszik, hogy a férfiaknál jóval nagyobb a legalább 7 év tapasztalattal rendelkezők aránya, ami tipikusan a szeniorabb pozíciók előfeltétele.

Bár a fenti különbségek a szakma kiegyensúlyozatlanságát mutatják, az mindenesetre bizakodásra adhat okot, hogy a UX-ben frissen elhelyezkedők között többségben vannak a nők, és ez az arány folyamatosan nő: a kevesebb mint két éve UX-szel foglalkozóknak már a kétharmada nő. Ez jelentheti azt, hogy a UX-es szakma kifejezetten vonzó női pályakezdők vagy pályaváltók számára is, ami hosszú távon egyre inkább kiegyenlítheti a nemek szerinti különbséget.

Munka és tevékenységek

Feladattípusok

Ahogyan titulus szempontjából is túlsúlyban voltak a designerek a válaszadók között, a valójában végzett tevékenységeknél is a tervezési feladatok a legnépszerűbbek.

A felhasználói felületek tervezése és a koncepcionális tervezés gyakorisága között szinte alig van különbség, így kimondható, hogy a UX-es szakma presztízse tovább nőtt, hiszen a koncepcióban ugyanannyira vesznek részt, mint a felhasználói felület kidolgozásában. Ugyanezt erősíti az oktatással, mentorálással foglalkozók aránya, ami majdnem duplájára nőtt az elmúlt években.

Jelentősen nőtt továbbá a kutatásban való részvétel: a 2017-es 46%-ról 67%-ra növekedett, vagyis háromból két UX-esnek ma már valamilyen szinten a feladatai közé tartozik a user research, titulustól függetlenül.

Az elemzésnek ezen a pontján megvizsgáltuk azt is, látszik-e markáns különbség a UX Designerek és a Product Designerek által végzett tevékenységek között, vagy igazából ugyanazt a munkakört takarja a két titulus. Bár nagy az átfedés a két munkakör között, a válaszok alapján a hazai UX Designerek munkaköréhez általában több feladattípus tartozik, és az alábbi tevékenységeket rendre gyakrabban végzik:

Tervezési feladatok

Amikor tervezni kell, akkor a felhasználói felületek tervezése messze a leggyakoribb, amelyek közül a wireframe, grafikus felhasználói felületek és prototípus tervezés gyakorlatilag fej fej mellett jelenik meg a válaszadók többségénél.

A tervezési feladatok kapcsán is megnéztük a korábban már említett UX Designer és Product Designer szerepek közti esetleges különbségeket. Noha ismét nagy az átfedés a két szerepkör között, a Product Designerek körében valamivel népszerűbb a grafikus felhasználói felület és információs architektúra tervezés, míg a UX Designerek közül többen terveznek wireframe-et, foglalkoznak service designnal és végeznek DesignOps feladatokat.

Jelentősebb különbségek mutatkoznak viszont aszerint, hogy valaki saját terméket fejlesztő cégnél vagy ügyfélprojekteken (ügynökségnél) dolgozik. Ügynökségi oldalon jóval gyakoribb a wireframe, prototípus és információs architektúra tervezés, míg a szövegírás inkább jellemző a saját terméken dolgozó designerekre.

Tervezési eszközök

Tervezési eszközök tekintetében a 2017-ben még legnépszerűbb Sketch helyét egyértelműen a Figma vette át, ami minden kategóriában (tervezés, prototípus készítés és tervek átadása) toronymagasan a legnépszerűbb eszköznek bizonyult. Érdekesség, hogy a 2017-es kutatásban a Figma még éppen nem szerepelt (hivatalosan 2016 végén indult), mostanra viszont magasan a legnépszerűbb tervezési eszközzé nőtte ki magát, amit tízből kilenc hazai UX-es napi szinten használ.

2017 óta a már említett Sketch mellett az Photoshop, Illustrator, Axure és Balsamiq is rengeteget vesztett a népszerűségéből. Érdekesség, hogy az Adobe termékek közül egyedül az Adobe XD tudott növekedni, mégpedig jelentősen: a korábbi 6%-kal szemben ma már csaknem minden hatodik válaszadó használja napi szinten a terméket.

Szintén látványos a virtuális whiteboard megoldások előretörése, amelyek közül a Mirót a válaszadók kétharmada, a FigJamet pedig majdnem 40% használja rendszeresen, amivel (a papír-ceruzát leszámítva) ezek az eszközök kerültek fel a képzeletbeli dobogóra a Figma mögé.

Ha az eszközök együttes használatát nézzük, akkor a Figma-Miro páros vezet, a válaszadók 60%-a mindkettőt használja. Érdekesség a Figma kapcsán, hogy viszonylag sokan használják másik tervező eszközzel együtt, a legnépszerűbbek ezek közül a Sketch (16% használja a Figmával együtt), az InVision (13%) és az Adobe XD (13%).

Prototípus készítésére az abszolút győztes Figmán kívül továbbra is viszonylag sokan használják az Axure-t és az InVisiont, ugyanakkor érdekesség, hogy a 2017-es kutatás során még mindkét eszközt több mint 45% használta a mostani 9 és 11%-hoz képest.

A korábbi kutatásainkhoz képest a tervezési eszközökre már kevésbé jellemző a long tail. Vannak eszközök, amelyeket csupán egy-két válaszadó említett, de ezek listája viszonylag rövid: Marvel, Principle, Balsamiq, After Effects, Whimsical, Webstorm, Codepen, Keynote, Salesforce Designer, Anima, UXPin, Origami.

A design tervek átadására az itt is domináns Figma mellett megjelenik a Zeplin, az InVision, az Adobe Cloud és a Sketch Cloud, és ez a viszonylag erős középmezőny arra utal, hogy ebben a kategóriában a Figma még nem teljesen fedi le az igényeket.

Itt is szerepel néhány ritkábban említett eszköz, amelyek változatossága azért jól mutatja, hogy a tervek átadása minden környezetben valamennyire mást jelent és sokszor van egyedi megoldásra szükség: Abstract, UXPin, Jira, Google Slides, Simply, Photoshop, Illustrator, Powerpoint, Azure Devops, Storybook, Notion, Word, Google Drive, Github, Loom.

Kutatási feladatok

A válaszadók közel fele végez valamilyen kutatást legalább havonta, kutatást támogató tevékenységekkel azonban kevesebb mint harmaduk foglalkozik rendszeresen.

Az eredmények kutatók és designerek szerinti további bontása rá is világít ennek az okára: míg tényleges kutatással továbbra is nagy arányban foglalkoznak designerek, addig a ResearchOps (ha nem kerül kiszervezésre) jellemzően kutatói feladat. Sőt, a három terület közül ez az, ami a legtöbb kutatónak heti rendszerességű feladatot jelent.

A kutatási módszereket legalább havi rendszerességű alkalmazás szerint sorba rendezve az látszik, hogy a top három módszer a versenytárselemzés vagy best practice kutatás, a stakeholder interjúk, valamint a felhasználói adatok elemzése. (Ez mondjuk a designer válaszadók túlsúlya miatt talán nem meglepő.)

A felhasználókkal való interakciót megkövetelő módszerek közül a mélyinterjúhoz és a moderált teszteléshez fordulnak leggyakrabban a hazai UX-esek: közel felük gyűjt így visszajelzést felhasználóktól legalább havonta. Legritkábbnak a naplós kutatás számít (a kitöltők majdnem háromnegyede soha nem fordul ehhez a módszerhez), és azoknak az aránya is kiemelkedő, akik nem végeznek terepkutatást (amire két év pandémia adhat jó okot).

A legalább havi rendszerességű alkalmazásra szűkítve a fókuszt az látszik, hogy míg a designerek is viszonylag nagy hányadban moderálnak mélyinterjúkat és felhasználói teszteket, addig a kutatók jelentős többsége teszi ezt. Érdekesség, hogy moderálatlan felhasználói teszteket hasonló arányban végez a két csoport (kiegyensúlyozottan képviselve mindkét tábort a “saját designt lehet-e elfogulatlanul tesztelni” vitában), és a versenytárselemzés, illetve best practice kutatás az, ahol a leginkább a designerek oldalára billen a mérleg.

Kutatási eszközök

Az eszközpaletta a 2017-es felmérés óta átrendeződött, és ha lehet, még színesebbé vált. Ismét a Google Analytics a legnépszerűbb kutatási eszköz, de a felhasználói bázisa a résztvevők között 47%-ról 28%-ra csökkent. A 2022-es toplistáról leszorult az InVision (2017-ben 14%-kal a harmadik volt), megjelent viszont a Figma és a FigJam, és a remote munka elterjedésével három videókonferenciás eszköz is (Zoom, Google Meet és Microsoft Teams).

A hazai UX-esek átlagosan három eszközt használnak adatfelvételre (medián: 2, maximum: 12), és 81%-uk említett olyan eszközt, ami nem került fel a toplistára, vagyis tíznél kevesebb kitöltő használja.

Idén kíváncsiak voltunk arra is, milyen eszközök támogatják a tudásmenedzsmentet. Itt is színes a kép: átlagosan 2,45 eszköz került említésre (medián: 2, maximum: 8), és 41,78% használ olyan eszközt, ami nem került fel a toplistára.

Kutatástámogató eszközt jóval kevesebb UX-es használ, de a paletta itt is széles: 84% említett olyan eszközt, amihez tíznél kevesebb kitöltő fordul.

Az összes említésre került kutatási eszközt (insiprációként) már 2017-ben sem volt egyszerű felsorolni, de álljon most itt a 2022-es riport leghosszabb bekezdése:

AB Testy, Adobe Analytics, Adobe XD, Airite, Airtable, Alchemer, Amazon Cognito, Amplitude, Anaconda, Apple Notes, AppTweak, Asana, AskNicely, Atlassian, Awesome Screenshot, Axure, Axure DevOps, Azure, Azure DevOps, Bear Notes, Box Notes, Calendly, Camtasia, Chartio, Citrix Sharefile, Clarabridge, ClickUp, Concept Board, Condens, Confluence, Contentsquare, Craft, Datadog, DaVinci Resolve, Decibel, Dendron, Descript, Discord, Doodle, Dovetail, Dropbox / Paper, Dynamics 365 Customer Voice, EnjoyHQ, Evernote, Exponea, Facebook / Ads, Feedbackly, Figma / FigJam, Firebase, Flourish, FRequest, FullStory, Gean.ly, Gemius, GetFeedback, Gitbook, Github, Gong, Google Analytics, Google Data Studio, Google Forms, Google Meet, Google Optimize, Google Recorder, Google Scholar, Google Search Console, Google Workspace, Heap, HelloSign, Hotjar, Hubspot, Illustrator, InDesign, Indicative, Infinity, Intercom, InVision, Involve.me, Jira, Keynote, Kibana, LinkedIn, LiveSession, Localytics, LogRocket, Lookback, Looker, Loom, Loop11, Lucky Orange, Marvel, Matomo, Maze, Meta, Business, Metabase, Microsoft Forms, Microsoft Office / 365, Microsoft Teams, Miro, Mixpanel, Monday.org, Mural, Nimbus, Notepad, Notion, OBS, Optimal Workshop, Optimonk, Otter.ai, Paste, Pendo, PingPong, PlaybookUX, Pollfish, Power BI, Prezi Video, ProductBoard, Proven By Users, Qualtrics, Quicktime, Ramp, RawGraph, Reddit, Redmine, Respondent.io, Salesforce, Segmanta, Sharepoint, Shortcut, Sketch, Skype, Slack, Slite, Spendesk, SPSS, SurveyMonkey, SurveySparrow, Tableau, Taskade, Testbirds, Things, Trello, Tremendous, Typeform, UsabilityHub, Useberry, User Interviews, User Testing, Userlytics, UserZoom, UX Metrics, UXtweak, Validately, Vimeo, WebEx, Whimsical, XMind, Yammer, YouTube, Zapier, Zenhub, Zeroheight, Zoom, Zurvey.io

Munkahely, munkakörülmények

Munkahely típusa

A UX-esek továbbra is többen dolgoznak saját terméket fejlesztő cégeknél, mint ügynökségeknél. Itt nincs érdemi változás, szinte ugyanazt az arányt látjuk mint 2017-ben.

A cégméretek terén már átrendeződések figyelhetők meg: míg 2017-ben az emberek több, mint 70%-a dolgozott 1-200 főt foglalkoztató, kis-közepes vállalkozásnál, addig ez a szám 2022-re 55% alá esett.

A UX-es csapatok létszáma is jelentős változást mutat: az öt évvel ezelőtthöz képest a tíz főnél nagyobb UX-csapatok aránya csaknem megháromszorozódott. Az is szinte biztos, hogy egyre kevésbé létezik az egyfős UX csapat jelenség.

Ha a UX-esek számát aszerint bontjuk, hogy hányan dolgoznak termékes vagy ügynökségi oldalon, olyan különbség látszik, hogy a 11-20 fős csapatok vannak láthatóan többen termék oldalon, míg a 21-50 fős méretben erősebb az ügynökségi oldal. Azt mondjuk ettől még nem állíthatjuk, hogy aki családias légkörre vágyik az ezt csak termék cégnél kaphatja meg, az viszont valószínűnek tűnik, hogy aki kifejezetten nagy UX csapatot keres, az érdekes módon ezt inkább ügynökségnél találhatja meg.

Termék és iparág

A B2B-B2C megoszlást nézve az egyik érdekesség, hogy a kitöltők több mint fele dolgozik olyan cégnél, ahol mindkét csoportnak szóló terméket fejlesztenek. Ami ennél is jobb tanulság, hogy mennyire kevés az a cég, aki egyéni végfelhasználóknak szóló terméket készít. Vagyis aki UX-esként helyezkedik el, az esetek túlnyomó többségében készülhet arra, hogy valamilyen vállalati megoldást fog tervezni.

Az iparágakat illetően egyértelmű első helyen a technológiai (pl. SaaS) cégek végeztek. Az első három helyre jutott még ezen kívül a pénzügyi és telco szektor, amik együtt több mint 70%-át viszik el a UX-eseknek.

Az első tíz iparágon kívül az érdekességek kategóriában jelentjük, hogy dolgoznak UX-esek olyan területeken is, mint a gyártás és ipari automatizálás, a kémiai informatika, az államigazgatás, az autóipar, a gaming és fogadás, a kiberbiztonság, az adó- és könyvelés, és a fordítás és lokalizáció.

Remote vs. iroda

2017-ben erről ugyan nem gyűjtöttünk adatot remote munkavégzés kapcsán, de feltételezhetően akkor nem ez volt a helyzet. Mára elterjedt az otthonról dolgozás, és szinte lenullázódott azon UX-esek száma, akik minden munkanapot az irodában kezdenek. Arról, hogy ehhez hogyan viszonyulnak a UX-esek, és hogy milyen hatással van az elégedettségükre, még később lesz szó.

Fizetés és juttatások

Havi nettó fizetés

Míg 2017-ben (és az azt megelőző 2014-es felmérésben is) a válaszadók több mint fele nettó 241-480 ezer forintot vitt haza havonta, 2022-ben a legnagyobb hányaduk (32%) már 481-720 ezer forint között keres. A havi átlagfizetés nettó 678 ezer forint körülire becsülhető (és ez a tág sávok miatt tényleg csak egy illusztratív becslés), ami a 2017-es eredményhez (398 ezer Ft) képest 70%-os növekedést jelent. Ezt az elmúlt évek gazdasági folyamatai mellett magyarázhatja a senior és vezetői réteg megnövekedett aránya is a válaszadók között.

A válaszadók többsége (245 fő) főállásban, alkalmazottként foglalkozik UX-szel, ők átlagosan havi nettó 686 ezer forintot visznek haza, míg a nem csak UX-szel foglalkozó alkalmazottak (62 fő) átlagfizetése 590 ezer forint. Szabadúszó UX-esek közül ez alkalommal 23-an válaszolták meg a fizetésre vonatkozó kérdést, ők az alkalmazottaknál jobban, átlagosan havi nettó 819 ezer forintot keresnek; igaz, nem meglepő módon, köztük nincsenek juniorok, illetve valamivel magasabb a seniorok aránya is.

A 2017-es felméréshez képest legkisebb arányban a juniorok, legnagyobb arányban a céges szintű vezetők becsült átlagfizetése növekedett.

Az alábbi táblázat a becsült havi átlagfizetéseket mutatja szakmánként és szintenként. Ahol egy kategóriába 7 válaszadónál kevesebben estek, nem tüntettünk fel átlagot, így az alacsony részvétel miatt maradtak ki a Product Managerek/Ownerek, Service Designerek és UX Writerek is.

Bár a kutatással foglalkozó válaszadók viszonylag alacsony elemszáma megnehezíti a pontosabb összehasonlítást, a fizetések megoszlását szakma és szint szerint tovább vizsgálva úgy tűnik, a hazai piacon összességében nincs igazán jelentős különbség a desiger és kutatói fizetések között. A designerek fizetése ugyanakkor szélesebb skálán mozog: kutató társaikkal ellentétben akadtak köztük, akik 240 ezer Ft-nál kevesebbet kerestek, senior szinten pedig 9%-uk fizetése meghaladta a (kutatók által ezen a szinten nem elért) 1 millió 200 ezer Ft-ot.

Általánosságban elmondható, hogy a nagyobb cégeknél nagyobb a becsült átlagos fizetés is, de a 2017-es eredményekhez hasonlóan az 1-10 főt foglalkoztató cégek most is megtörik a mintát (ismét a cégvezető beosztásban lévő válaszadók nagyobb aránya torzíthat felfelé), a több mint 500 főt foglalkoztató cégeknél pedig az átlagfizetés növekedése elmaradt az átlagtól.

Sokat hallunk arról, hogy a saját terméket fejlesztő cégek előnyben vannak, ha a fizetésekről van szó. Ezt az adatok is alátámasztani látszanak: az ilyen cégeknél dolgozó válaszadók csupán 58%-a keres 720 ezer Ft-nál kevesebbet, míg az ügyfélprojekten dolgozó cégek munkavállalóinak 74%-a tartozik ebbe a kategóriába. (Az látható, hogy a saját terméket fejlesztő vállalatoknál valamivel nagyobb a senior, illetve a csapatvezető kitöltők aránya, míg juniorok és mediorok kevesebben vannak, de a különbség nem elég jelentős ahhoz, hogy a fizetésbeli eltéréseket kizárólagosan magyarázza).

A főváros és a vidék közötti fizetési különbségek mérséklődtek a 2017-es felméréshez képest; ennek egy lehetséges oka az időközben elterjedt remote munka (a vidéken élő válaszadók 66%-a dolgozik többnyire vagy teljesen remote a Budapesten élők 52%-ához képest), ami lehetővé tette a Budapesten élő UX-esek vidékre költözését és a vidéki szakemberek fővárosi munkavállalását. Nem jelent meglepetést, hogy a külföldi cégeknek vagy ügyfeleknek dolgozó, de Magyarországon élő UX-esek fizetése jóval meghaladja a hazai átlagot.

Nemi identitás és fizetés kapcsolata

A fizetéseket nemi identitás szerint vizsgálva az látszik, hogy amíg junior szinten viszonylag kiegyenlített a megoszlás, medior szinttől a nők fizetése nem növekszik olyan ütemben, mint a férfi válaszadóké; ez a különbség senior, illetve csapatvezetői szinten még markánsabb.

A senior szinten látható nagy eltérés egyik oka az lehet, hogy amíg az ezen a szinten lévő férfiak 74%-a 6+ év tapasztalattal rendelkezik, addig ez a női válaszadók csupán 46%-ára igaz – vagyis előbbieknek több ideje volt “felfelé lépegetni” a fizetési létrán. Csapatvezetői szinten jóval mérsékeltebben, de hasonló tendencia mutatkozik, medior szinten azonban nem látható olyan különbség az évek számában mért tapasztalatban, ami indokolná a fizetések eltérését.

Ha tapasztalat szerint vizsgáljuk a fizetések megoszlását, szintén azt látjuk, hogy az azonos tapasztalattal rendelkező férfiak valamivel jobban keresnek, és ez a különbség az évek számának emelkedésével nő.

Úgy tűnik tehát, hogy a nemek közti bérszakadék a hazai UX közösséget is érinti. Ez annak fényében nem meglepő, hogy az Eurostat 2020-as adatai szerint ez a szakadék Magyarországon az EU-s átlagnál (13%) szélesebb, 17%-os. Az okokra ez a felmérés nem világított rá, de (mivel a különbség a karrierben való előrehaladással nőni látszik), felvet kérdéseket a női UX-esek eltérő karrierútjairól (például gyermekvállalás miatt), vagy a gyakran idézett jelenségről, miszerint a férfiak hajlamosabbak magasabb fizetési igényt megfogalmazni.

Béren kívüli juttatások

A kutatásban kitértünk arra is, hogy milyen fizetésen kívüli juttatásokat kapnak a UX-esek. Pozitívum, hogy a korábbi évekhez képest a válaszadók nagyobb része kap egy vagy több béren kívüli juttatást. A cafeteria mint kategória megszűnt, de megjelentek a részvényopciók és az otthoni munka támogatása, illetve minden korábban is vizsgált juttatásban a UX-esek nagyobb hányada részesül.

Érdekesség, hogy bár a válaszadók 88%-a legalább a munkaideje felében remote dolgozik, csupán 48% kap az otthoni munkához valamilyen támogatást a munkáltatójától.

Elégedettség és motiváció

Mivel a COVID-19 és a home office sokaknál alapjaiban változtatta meg a munkavégzés módját a legutóbbi kutatás óta, az elégedettség vizsgálatakor különválasztottuk a munkahelyet és a munkakörnyezetet, illetve külön kitértünk a munka és magánélet egyensúlyára is.

Az elégedetlenség továbbra sem jellemző a válaszadóinkra, minden kategóriában legalább a válaszadók kétharmada inkább elégedett, mint nem. A munkahely és munkakörnyezet kapcsán nyilatkoztak a legpozitívabban, vagyis a hazai UX-esek kifejezetten elégedettek azzal, akikkel és ahol dolgoznak, de a nagy többség a projektjei kapcsán sem lát okot panaszra, noha itt a nagyon elégedettek aránya jóval alacsonyabb mint a fenti két kategóriában.

Legkevésbé a fizetéssel és fejlődési lehetőségekkel elégedettek a válaszadók, ugyanakkor ismét ki kell emelni, hogy még ezeknél a kategóriáknál is 70% körül alakul az inkább elégedettek aránya. Új kategóriaként került be munka és magánélet kapcsolata, ami bár nem került fel a képzeletbeli dobogóra, de a válaszadóink háromnegyede alapvetően elégedett ezzel a területtel.

Az összehasonlítható dimenziókban a korábbi évek óta egyedül a fejlődési lehetőségek kapcsán látszik számottevő javulás, a többi kategóriában meglehetősen következetes a közösség véleménye.

Az elégedettség kapcsán megvizsgáltuk, látszik-e érdemi különbség cégtípus és a munkavégzés jellege (remote vagy iroda) alapján.

A saját terméket fejlesztő cégnél dolgozók elégedettebbek a projektjeikkel, a fizetésükkel és a munka-magánélet egyensúllyal, mint az ügynökségi oldalon dolgozók, akik viszont a munkájuk megvalósult eredményét értékelik jobbra, mint a saját terméken dolgozók.

Ennél jóval összetettebb képet mutat az elégedettség vizsgálata annak tükrében, hogy valaki otthonról vagy irodából dolgozik. Ehhez három kategóriába soroltuk a válaszadóinkat:

1. Aki többnyire remote dolgozik
2. Aki fele-fele arányban dolgozik remote és irodából (hibrid)
3. Aki többnyire irodából dolgozik

A többnyire remote dolgozók (akik egyébként többségben vannak a válaszadóink között) elégedettebbek a munkakörnyezetükkel és a munka és magánélet egyensúlyával is. Kevésbé elégedettek viszont a projektjeikkel és azok megvalósult eredményével, ami jelezheti azt, hogy ők kevésbé szorosan dolgoznak a csapattársaikkal és kevesebb beleszólásuk van bizonyos dolgokba.

Ennél jóval látványosabb az, hogy a remote dolgozók mennyivel elégedetlenebbek a fizetésükkel, aminek lehet az az oka, hogy számukra elérhető közelségbe került a külföldre való munkavégzés lehetősége, magasabb fizetésért.

Érdekesség, hogy a többnyire irodából dolgozók mennyire pozitívan nyilatkoztak a munkahelyükről: 93% nyilatkozott pozitívan a céges kultúráról és a csapatról, akikkel dolgozik.

Kíváncsiak voltunk arra is, mennyiben befolyásolja a válaszadók elégedettségét a fizetésük. Az nem volt meglepetés, hogy a fizetéssel való elégedettséget jelentősen meghatározza a konkrét fizetés: a 240 ezer Ft-nál kevesebbet keresők mindegyike elégedetlen a fizetésével (és 73%-uk nagyon). Nettó 480 ezer Ft felett már a válaszadók nagyobb része inkább elégedett a fizetésével mint nem, de a nagyon elégedettek csak a legfelső kategóriában kerülnek többségbe (az 1 millió 680 ezer Ft-nál többet keresők 75%-a érez így a fizetésével kapcsolatban).

Az alacsony fizetés a többi kategóriára is rányomja a bélyegét: a 240 ezer Ft-nál kevesebbet kereső válaszadók szinte minden mással is inkább elégedetlenek voltak, az elégedettség pedig minden kategóriában növekszik a fizetés emelkedésével. Ez alól egy érdekes kivétel, hogy a 721 ezer és 1 millió 200 ezer Ft között keresők csaknem 20%-a inkább elégedetlen a projektekkel, amin dolgozik, megtörve ezzel az elégedetlenek csökkenő arányát. Esetleg a vezetői feladatok sűrűsödése indokolhatja esetükben az elégedettség csökkenését.

A korábbi kutatáshoz hasonlóan most is megkérdeztük a válaszadóinkat, hogy ha munkahelyet váltanának, azt mi motiválná, és az eredmények szerint fontos változás történt ezen a területen. A 2017-es kutatásban a válaszadók legfontosabb oknak a fejlődési és tanulási lehetőségeket nevezték meg (74%), és csak második helyen szerepelt a több fizetés (55%). Mára ez a két kategória gyakorlatilag megfordult, és most már toronymagasan a fizetést tartják a legfontosabb ösztönzőnek munkahely váltásakor. Fontos kiemelni azonban, hogy a fejlődési és tanulási lehetőségek visszaszorulása ezen a listán vélhetően azt is jelzi, hogy már egyre több cég teljesít jól ezen a területen, és egyre többek számára érhetők el ezek a lehetőségek házon belül.

Ha az eredményeket ismét fizetési szintek szerint bontjuk le, az látszik, hogy többnyire mindenki megfontolná a váltást több fizetésért, de ez a hajlandóság a fizetés emelkedésével általában csökken. Érdekesség ugyanakkor, hogy ez a minta a 961 ezer - 1 millió 200 ezer Ft-os sávnál megtörik, és ezután ismét egyre inkább motiváló a magasabb fizetés.

A mindenkinél legnépszerűbb magasabb fizetés mellett érdekes megnézni, hogy a különböző fizetési szinteken mi más motiválja még váltásra a UX-eseket:

• A 240 ezer Ft alatt keresők több mint fele váltana fejlődési lehetőség, karrierben továbblépés, külföldi lehetőség vagy jobb szakmaiság miatt.
• A 241 ezer - 480 ezer Ft között keresőknek szintén a fejlődési lehetőség a második legnagyobb motivátor – feltételezhetjük, hogy köztük is sok a pályája elején lévő UX-es.
• A 961 ezer - 1 millió 200 ezer Ft között keresőknél kiemelkedő a rugalmasabb vagy kevesebb munkaidő fontossága, illetve megugrik náluk azoknak az aránya, akik váltanának más jellegű feladatok miatt (eszünkbe juthat, hogy náluk hasonló tendencia mutatkozott a projektekkel való elégedettségben is).

UX képzések

Ez alkalommal új témánk volt a Magyarországon elérhető és népszerű UX képzések helyzete. Az utóbbi évtizedben ezek a képzések sokat fejlődtek, ráadásul egyszerre haladt az online szakképzés globális evolúciója és a hazai, magyar nyelven elérhető oktatás szárba szökkenése. Utóbbi téren fontos eredmény, hogy az első UX tematikájú felnőttképzéstől tíz év alatt sikerül eljutni oda, hogy ma már a felsőoktatásban mesterképzési szinten is elérhető a UX.

Az itt közölt eredményeknél fontos figyelembe venni, hogy a listázott oktatási szolgáltatók értékelése között sok minőségbeli eltérés lehet. Változó például, hogy melyik végez csak felnőtt-, nappali vagy mindkét típusú képzést, különböző árszinten elérhetőek az egyes oktatási programok, és a válaszadók között is vegyes, hogy ki mikor végzett el egy adott képzést (életkorban vagy akár karrierben mérve). Illetve ma már több szolgáltató is oktat a UX-en belül többféle tematikát (például UX, UI, vagy kutatói kurzust), úgyhogy ilyen szempontból valójában itt az oktatási platformokat mértük össze, nem a konkrét kurzusokat.

Piaci részesedés

Ha csak az oktatott válaszadók számát nézzük, a MOME 84, míg az xLabs 73 elvégzett képzésért felel, amit az IxDF követ 32 válaszadóval, majd ezután már csak 20 alatti számok sorakoznak. Ebből egyértelműen látszik, hogy a MOME és az xLabs magasan a legnépszerűbb képzések, amelyek a legtöbb szakemberért felelnek.

Ami még fontos ezen a ponton, hogy a válaszadók csaknem 20%-a jelölte meg az Egyéb képzéseket, ráadásul ez a kategória egy relative magas pozitív értékelést kapott. Sajnos azt nem kérdeztük, hogy milyen egyéb képzéseket végeztek a kitöltők, úgyhogy erről érdemes a szakmai közösségben beszélgetni, mert kell, hogy legyen egy-két eddig ismeretlen tuti tipp.

Az elemzés további részében az Egyéb opciót és az öt válaszadás alatti képzéseket nem rangsoroltuk. Utóbbi csoportba estek Házi Csaba képzései és a Brandguide Academy, amelyeket amúgy minden azt elvégző pozitívan értékelt, viszont ezek összesen csak 3 illetve 1 válaszadást jelentettek.

Képzések hatékonyság szerint

Először azt néztük meg, hogy mely képzések voltak pozitív hatással az azt elvégzők szakmai életére. A pozitív hatás mellett azért tartjuk fontosnak megmutatni, hogy mely képzéseknek nem volt szakmai hozadéka, mert minden oktatás minimum figyelmet és energiát igényel, sok esetben pedig jelentős pénzügyi befektetést is jelent, így egyáltalán nem elhanyagolható, hogyha valami a ráfordítások ellenére sem hoz semmilyen hasznot.

A pozitív eredmény szempontjából a legjobb három oktató sorában az xLabs és MOME mellett megjelenik a KREA is, mindhárom 80% feletti pozitív aránnyal. Itt is látható az az általános trend, hogy minél több az értékelések száma, annál nehezebb fenntartani egy pozitív eredményt. Ez alapján azt mondanánk, hogy a ismét a MOME és az xLabs végez nagy mennyiségben is kiváló munkát, a KREA pedig erősnek tűnik, de több náluk képzett kellene, hogy megérkezzen a szakmába ahhoz, hogy a UX területen meghatározó tényező legyen.

Ami a lista alsó végét illeti, ott leginkább a Google kurzusait kell kiemelnünk, amivel magasan a legkevésbé elégedettek az ott végzettek, illetve az IxDF esetében pont fele-fele a helyzet.

Melyik képzés mire jó

Fontos ismeretlen a nem pozitív kimenetelű képzések esetében, hogy az mennyiben tulajdonítható az oktató hibájának és mennyire a fals elvárások következménye. Például ha valaki szeretné megalapozni új UX-es karrierjét, de olyan kurzusra iratkozik be, ami leginkább meglévő szakemberek továbbképzésére szolgál, akkor nem lesz sikerélménye, de erről nem feltétlen a képzés lehet. Ezért szerettük volna azt megvizsgálni, hogy akik sikeresnek ítéltek egy kurzust, azok miben látták elsősorban a sikerességét, hátha ez segít a lehetőségeket mérlegelőknek.

A pozitív értékeléseknél azt kérdeztük, hogy melyik képzés segített UX-esként elhelyezkedni és melyik a szakmai előrelépésben. Az alábbi eredmények azt mutatják, hogy az adott kategóriában pozitívan értékelők közül milyen arányban említették egyik vagy másik képzést. Vagyis melyik tűnik a legjobb belépő szintű képzésnek, és melyik a legjobb akkor, ha továbbfejlesztenéd a meglévő tudásodat.

Ha a legnagyobb szereplőket nézzük és nagyon egyszerűen akarunk tanácsot adni, akkor teljes pályakezdő (vagy pályaváltó) szinten az xLabs tűnik jobb választásnak, míg ha már valahol a holdudvarban dolgozol és szeretnél UX területre áttérni vagy specializálódni, akkor a MOME a biztosabb befutó.

Ami a top 5-ös listákon nem látszik, hogy egyébként egy adott kurzust elvégzettek körében hogyan alakul az, hogy ki mire találta hasznosnak. Így ezt a teljes listát is közöljük, ami talán további segítséget nyújthat a képzések közötti orientációban.

Érdemes például összenézni, hogy míg az IxDF kurzusait elvégzők fele-fele arányban találták azt hasznosnak, addig a pozitívan értékelők túlnyomó többsége mondta, hogy segítette a szakmai fejlődésben. Ez alapján akár arról is lehet szó, hogy egyesek a UX szakmába való belépésként próbáltak vele szerencsét, pedig ez a platform hasznosabb akkor, ha valaki az alapokat már elsajátította. Ezzel szemben az NN/g-t pozitívan értékelő tíz válaszadó mind a szakmai fejlődésben találta ezt hasznosnak, úgyhogy ez ilyen szempontból egy önazonosabb vagy jobban targetált képzésnek tűnik, és így az összesített sikeressége is magasabb.

Pandémia és remote munka

A UX képzések mellett egy másik egyedi téma volt az idei kutatásban a COVID-19 világjárvány hatása. Ehhez egyetlen kérdést tettünk fel: Mi változott a munkádban a pandémia óta, és ez hogyan hatott rád?

Az első dolog, amit gyorsan ide tűzhetünk, hogy egyáltalán hogyan értelmezhető ez a kérdés a kutatás időbelisége szempontjából. Amikor egy éve elkezdtük a kutatást tervezni, még úgy gondoltuk, hogy ez a kérdés arra reflektál, hogy kire hogyan hatott a vírus becsapódása, vagyis hogy a vírus előtti élethez képest milyen a vírus alatti élet. Ehhez képest a 2022 tavaszán adott válaszok már egy ennél nagyobb ciklusról mesélnek: hogyan érkezett meg a pandémia válaszadók életébe, hogyan alkalmazkodtak a szigorú lezárások időszakához, és mióta újraindult az élet a lakáson kívül is, milyen új normába tértek vissza.

Összesen 233 történetet kaptunk, változó terjedelemben, a legkülönfélébb helyzetekről és élettörténetekről.

Remote: mi jó, mi nem jó

A kérdésben kifejezetten a pandémiára kérdeztünk rá, az említett kifejezéseket vizsgálva viszont bármi vírus jellegű említése eltörpül a “remote” szó használata mellett. Vagyis az elmúlt két év egyértelműen akörül forgott, hogyan alakult a távolról dolgozás helyzete. Ezt azért is fontos leszögezni, mert minden további megállapítás a távmunka körül forog és annak kontextusában értelmezhető. A pandémia gazdasági hatásairól vagy a vírus által érintett családok életéről nagyon kis mértékben esett szó.

Ami a távmunkát illeti, megosztó téma, hogy ez végül mennyiben járt pozitív vagy negatív hatással. Megpróbáltuk értékelni a válaszokat azok érzelmi töltete alapján, és kicsivel több mint a válaszadók fele látott pozitív változást. Viszont a különbség csekély mértéke miatt és mert az elemzés módja nem nevezhető különösebben tudományosnak, maradjunk abban, hogy nagyjából ugyanannyi jó mint rossz van ebben a megújult világban.

Sok az is-is típusú válasz, de azért bőven vannak olyanok is, akik egyértelműen sokkal jobban vagy épp egészen pocsékul érzik magukat a munkahelyük átalakulása után. Ha viszont csak a hatásokat listázzuk előjel nélkül, akkor biztos, hogy mindegyikre lesz pozitív vagy negatív oldalra eső válaszadó. Néhány példa:

• A rugalmas időbeosztást valaki imádja, mert jól tudja kezelni. Más csak azt érzi, hogy belefolynak a munkaórák az esti magánéletbe.
• A családdal töltött több időben valaki csak az értékes pillanatokat éli meg. Mások viszont nehezen birkóznak meg azzal, amikor a gyerekek háztartási vészhelyzetét egyszer csak egy prioritási listában kell elhelyezni a munkahelyi teendőkkel.
• Az otthoni zavartalan fókusz időt egyesek élvezik és hatékonyabbnak érzik magukat. Másnál ez túlhajszoltságot okoz, mert minden percet optimalizálni akar, ami hosszú távon borzasztó fárasztó.
• A meetingek átkerültek videóhívásokba, ami valakinek azt jelenti, hogy megússza a felesleges, "folyosóról berángatott" meetingeket. Más azt érzi, hogy egyfolytában meetingel, mert minden egyes megbeszélni valót a naptárba kell tenni és máris egy hivatalos dolognak tűnik.

Ebből egy fontos tanulság lehet az a borzasztóan általánosnak hangzó kijelentés, hogy nagyon különbözőek vagyunk. Tényleg nehéz olyan aspektust találni, ami ne lenne valakinek ugyanolyan rossz mint amennyire másnak jó, és nincs egy helyes válasz. Talán ebből, amit kihozhatunk, hogy mennyire fontos az empátia. Szuper dolog, hogyha valakinek bejön az otthonról dolgozás egyes dolgok miatt, de lehet, hogy más pont ugyanaz a dolog miatt utálja. Ezt pedig érdemes fejben tartani, amikor másokhoz viszonyulunk.

Azért van néhány közös nevező is, amiben mindenki egyetért. Például egyformán örömteli, hogy nem kell feleslegesen utazni, utazás helyett lehet például aludni, és hogy nap közben sok apró-cseprő dolgot lehet úgy elintézni, hogy az amúgy egyáltalán nem megy a munka kárára. (Egyértelmű közönség kedvenc, hogy nap közben be lehet dobni egy mosást.) Abban pedig szintén mindenki egyetért, hogy otthon ülve könnyebb belesüppedni a magányba, túlhajtani magunkat, és munka fronton a csapatépítés és az érdekérvényesítés nehéz dió.

Verdikt: remote vagy nem remote

Kerestük a konklúziót, hogy végül is a remote munkájé-e egyértelmű jövő? Ez azért is fontos kérdés, mert biztosan sok cégnél merül fel újra meg újra, hogy valójában szükség van-e a sok költséggel járó irodára, illetve hogy érdemes-e az alkalmazottakat kötelező jelleggel oda terelni.

Figyelembe véve az elégedettségről szóló számokat és a személyes történeteket, azt látjuk, hogy két jó megoldás van az emberek szintjén: teljesen remote munka vagy hibrid megoldás. Akinek bejön a remote élet, az jellemzően imádja és kevésbé valószínű, hogy olyan helyre menne dolgozni, ahol kötelező bejárni. Emellett viszont jelentős az a közeg, aki az elmúlt időszak remote tapasztalata alapján tudatosította, hogy szüksége van az irodai környezetre. Az is biztos, hogy olyan szegmens nincs, aki a teljes irodai munkavégzést preferálná.

Azért hangsúlyozzuk, hogy "emberek szintjén", mert munkáltatói oldalról ez nem feltétlen egy vagy-vagy választásként jelenik meg, hanem a legjobb ha mindkét opciót tudják támogatni. Vagyis ha nincs probléma az otthonról dolgozó alkalmazottakkal, akkor érdemes őket hagyni így működni. Mindeközben viszont, akinek hiányzik az iroda, az nagyon negatívan tudja ezt megélni, így számukra mindenképp érdemes ezt a teret biztosítani. Amikor a magyar munkaadóknak az erős külföldi fizetést biztosító nemzetközi cégekkel kell versenyezniük, akkor az iroda által biztosított szociális tér egy kifejezett előny lehet, úgyhogy érdemes rá így (is) tekinteni, és akár kifejezetten ilyen céllal kihasználni, fejleszteni.

Történetek

Néhány beküldött történetet ideteszünk, hogy bele tudjatok ti is lapozni és belekóstolni, hogy milyen sokszínűség és mennyire különböző életek látszanak át már néhány bekezdés alapján is. Néhány történeten kicsit módosítottunk, hogy biztosan megmaradjon az író anonimitása.

• Miközben "elvileg" nyertem némi időt az ingázás helyett, a gyakorlatban mára ez elolvadt. Többet dolgozom, kevésbé hatékonyan és hiányzik a személyes kontakt és a csapatmunka. De közben meg, ha holnaptól be kéne járni, az rohadtul fájna. Most hibridben vagyunk, igény szerint lehet közösködni vagy otthonról dolgozni.

  Próbálom megszokni, és úgy látom ez a jövő. Informatikus ismerőseim sokkal többet keresnek otthon ülve, külföldre dolgoznak. Éveken át mondogattam, hogy én ezt nem tehetem meg, mert ott kell lennem személyesen (interjú, tesztelés, facilitálás stb). A Covid kényszerített erre az üzemmódra, és azt látom, hogy működik azért. Annyi fenntartással, hogy abszolút azt érzem, hogy a remote munka sokszor még mindig csak a 80%-át érheti el minőségben és értékben a személyesnek.

• A cégünk teljes mértékben átállt a távoli munkavégzésre így én is többnyire távolról, otthonról dolgozok. Nem elvárt a bejárás, de lehetőség van rá. A pandémia végével is így marad. Néha jól esik bemenni és találkozni a kollégákkal. A munka-élet egyensúly sokkal jobb így, hogy nem kell naponta 2-3 órát utazni. Az itthoni munkavégzés ütemébe is bele kellett szokni. Eleinte felvettem az utcai ruhám, hogy érezzem a váltást, de ma már pizsamában is megy. :-)

• Az első hullám alatt elvesztettem a munkámat, és pár hónappal később lett is új munkám, aztán 1,5 évvel később én mondtam fel. Alapvetően az változott, hogy sokkal többet dolgoztam HO-ban mint az irodában. Ezzel megváltozott magam felé az elvárás is. Ha irodában voltam/vagyok, tudom, hogy nem fogok annyit dolgozni. Most már nem értem, hogy pandémia előtt full time office-ban hogyan dolgoztam és mennyit. Ezen kívül a pandémia alatti új munkahelyemen nem sikerült mélyebb kapcsolatot kialakítani a kollégákkal, nem volt akkora kedvem elmenni csapatépítőkre sem. Most, hogy kezd visszaállni az élet, illetve újabb munkám is van, máshogy állok hozzá. Igyekszem az előzőből tanulni és aktívabban részt venni a social life-ban. Szeretnék is.

• Azóta itthonról dolgozom, fantasztikus, nem fogom megunni: azóta nincs ingázás, nincsenek üresjáratok, hatékony vagyok és fókuszált, eleget alszom, naponta találkozom a nagymamámmal, és az új együttműködőkkel is nagyon könnyű volt online személyes kapcsolatot kialakítani minden projectnél.

• Szerencsére kikopott a személyes meetingek felesleges része, az ügyfelek nagyrészt megtanulták, hogy mi az amiért érdemes meetinget szervezni és mit érdemes inkább egy emailben leírni. Nem gyilkol meg az open office az állandó zajjal és nyüzsgéssel. A korábban heti szinten kínzó migrénem az utóbbi időben a nullához közelít.

  Ha a munka-magánélet nexusra gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy javult az életminőségem. Nem kell naponta órákat utazni a munkahelyem és az iroda között, hogy aztán ott is ugyanazt csináljam, amit itthon. Nem a neonfényben ülök egy levegőtlen irodában, hanem jó időben a teraszomon. Van időm főzni és nem a kifőzdés szemetet kell ennem, napközben "pihenés" gyanánt a házimunka jelentős részét elvégezni, legalább fél, de inkább egy órával többet aludni naponta.

• Elvesztettem az állásomat → teljes összeomlas és egzisztenciális krízis → tragikomikus KKV szabadúszó melók → egész jó külföldi melók → tökéletes project eleinte contractor majd később teljes munkaidoben... Hullámvasút. :)

• Már a pandémiéban érkeztem, még az előző munkahelyemen ütött be. Eleinte élveztem a szabadságát: melegítő, futár hozza a kaját, nem megy el az idő a munkába járással stb. Viszont gyerek és háziállatok mellett már sok tud lenni otthon a teendő, ami belerondít a fókuszált munkába. Behallatszik az otthoni zajongás. Ha hallom, hogy valami gond van, többször megyek megoldani, mint amennyi igazán jó lenne munka szempontjából. Szóval a work-life balance adott, de ha az ember nem túl szigorú magával, nagyon könnyen szétesnek a napok. Mára azt gondolom, legalább annyi a hátránya az otthoni munkának, mint amennyi az előnye, így most épp a hibridet preferálom. Akinek családja van, szerintem nehezen választja élesen szét a prioritásait és sokszor nem tudja, melyik kezébe harapjon. A bezártságtól is be lehet golyózni azért.

• Nehéz karriert váltani és egy új szakmát megtanulni pandémia alatt. Sokkal nehezebb megtartani a csapatérzést, illetve új belépőként beilleszkedni. A partnerekkel is nehezebb rapportot kialakítani és elérni, hogy adjanak a szakmai véleményedre még akkor is, ha eltér az ő preferenciájuktól.

• Csapatvezetőként sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyeznem a csapatépítésre, 1on1-okra, mert az én meglátásom szerint nagyon fontos megtartó erő egy jó csapat, és ha ez széthullik, az emberek hajlamosabbak váltani.

• Pandémia előtt még nem voltam UX-es. IT-ban dolgoztam, de nem találtam a helyem, hiányzott a kreativitás. Elvégeztem egy képzést, majd sikerült elhelyezkednem. A munka remote volt egy ideig, oltás óta be lehet jönni opcionálisan az irodába, de nem kötelező. Én szeretem kihasználni, heti 2 napot járok be, mert sokkal könnyebb a kollégákkal megbeszélni dolgokat, jönnek fel olyan dolgok, amik online nem vagy csak ritkán. Meg persze a szociális közeg miatt is jobb bejárni néha. Viszont heti 5 napot már nem járnék be.

  Az azért fura, hogy az egyetemen még sok másik UX-essel együtt dolgoztunk, post-iteket rakosgattunk a whiteboardokra, sok beszélgetés volt és ezt vártam a munkától is. A pandémia miatt ez nem így alakult, pont a UX-es munka emberközelebbisége az egyik, ami tetszett benne, az most hiányzik.

• Nehezebb hatást gyakorolni a közvetlen kollégákra, hogy még jobb legyen a megértésük a UX-ről és annak fontosságáról, a nem formális beszélgetések hiánya miatt. Sokat kellett dolgozni a kommunikáción is, tömörebben, sokkal érthetőbben kell fogalmazni. A felhasználókat is nehezebb így elérni, bonyolultabb egy gyors design review-t össze hozni. Az ügyfelek igényeit és érzelmeit is több energia felmérni.

• A pandémia elején átálltunk home office-ra, azóta időnként visszatértünk az irodába, de csak ha akartunk. Az első félév inkabb furcsa volt, teljes munka átszervezéssel, gyakorlatilag nem volt munkánk. Utána ránk szakadt néhány nagy projekt, szoros határidőkkel, rengeteg túlórával, a végére lelkileg és fizikailag is kikészültünk. Aztán jobb lett a helyzet, nincs túlóra és szuper a munka, de én azóta is csak próbálom összeszedni magam, nagyon fáradtnak érzem magam szellemileg.

  Szóval, nekem a covid egyszerre hozta el, hogy végre nem kell napi 4-5 órát utaznom, de a kiégést is (talán ez az az állapot, de nem biztos). Pedig összesen 3,5 éve dolgozom a szakmában. Nem tudom, hogyan jövök ki ebből, pedig imádom, amit csinálok.

• Sokkal hatékonyabban dolgozom, viszont sokkal nehezebben kapcsolódom a kollégáimhoz. Kikoptak a közös ebédek és sörözések, amik elősegítették a csapatkohéziót. Így sokkal ritkább a tudásmegosztás és kevesebbet tanulunk egymástól, ami nagy veszteség. A munkafolyamatok standardizálása felértékelődött, mert csak ennek segítségével lehet biztosítani a minőséget. A projektek átláthatósága miatt pedig sokkal alaposabb dokumentációra van szükség. Plusz nehezebb letenni a munkát, mint amikor irodában dolgoztam, mert nincs egyértelmű fizikai határvonal az otthonom és a munkahelyem között. Viszont nagyon sokat hozzátesz az életemhez az a szabadság, hogy napközben el tudok ugrani futni vagy ügyet intézni.

• Teljesen remote-ba váltottunk. A proaktív hozzáállásom, lelkesedésem megváltozott, zárkózottabb lettem, kevesebbet kommunikálok azóta is mint "élőben". Sokkal nehezebb megérteni egymás gondolatait Zoom-on, sokkal több koncentrációt és pontos kommunikációt igényel ez a fajta munkavégzés. Ráadásul a pandémia alatt a cég a duplájára nőtt, az ezzel járó kulturális változásokra sem voltam felkészülve. Túl sok minden változott egy alapból bizonytalan világban.

  Kiégtem a pandémia alatt mert a munka volt az egyetlen flow forrásom. Ebből nagyon nehezen jöttem ki. Azóta az iroda újra kinyitott, de nagyon ritkán megyek be.